A rózsa történelme

Évszázadokkal később a rózsa a rómaiakra gyakran jellemző pazarló túlzások szinonimájává vált, akik a rózsát a szerelemmel, a szépséggel, a tisztasággal és a szenvedéllyel társították. A római császárok rózsavízzel töltötték meg fürdőjüket, lakomáikon rózsaszirmokból készült szőnyegeken ültek. A rózsaszirmokat konfettiként használták, és úgy tudjuk, hogy Néró különösen szerette, ha a lakomákon a mennyezetről hullottak alá a rózsaszirmok. A rózsák iránti kereslet annyira kielégíthetetlen volt ebben az időszakban, hogy a parasztok gyakran arra kényszerültek, hogy élelmiszer helyett rózsát termesszenek, hogy a római arisztokrácia igényeit kielégítsék.

Egyesek szerint Nagy Sándor hozta be a rózsát Európába, míg mások a 12. és 13. századi keresztes hadjáratokról visszatérő lovagoknak tulajdonítják azt. A sötét középkorban az európai kolostorok megőrizték a rózsa hagyományát, és megkövetelték, hogy legalább egy szerzetes képzett legyen a botanikában és ismerje a rózsa termesztésének fortélyait..

Később, a 17. századi Európában a rózsa olyannyira felértékelődött, hogy a rózsát és a rózsavizet törvényes fizetőeszköznek tekintették, és a közemberek a királyi családok felé fennálló tartozásainak kifizetésére használhatták. Napóleon felesége, Josephine, a rózsák szerelmese is ebben a korszakban hozta létre az egyik első kiterjedt rózsagyűjteményt a Chateau de Malmaisonban, ahol kertjében több mint 250 rózsafajtát tartottak.

A Római Birodalom kereszténnyé válását követően a rózsát Szűz Máriával azonosították. A rózsa szimbólum végül a kereszténységben a rózsafüzér és más áhítatos imák létrejöttéhez vezetett (a ferenceseknél az 1400-as évek óta létezik a Boldogságos Szűz Mária hét örömének rózsafüzére)

A rózsa kedvelt téma a művészetben, és megjelennek portrékon, illusztrációkon, bélyegeken, díszként vagy építészeti elemként.

A rózsák a York és a Lancaster-házat szimbolizálták a Rózsák háborúja néven ismert konfliktusban. A rózsák háborúja a középkori Anglia több mint három évtizeden át tartó, dinasztikus felhangú összecsapás-sorozata volt.

A rózsa szimbóluma megjelent az irodalomban is. Ki ne ismerné a kis herceg történetét? A kis herceg (Le Petit Prince) Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg. A műben megismerhetjük a kis herceget, a rózsát és a rókát, végigkísérjük utazásait. A műben megjelenik a rózsa szimbóluma, melyet az író feleségéről mintázott, akivel házasságuk meglehetősen viharos volt. Kapcsolatuk viszályossága megjelenik a műben is, hiszen a hiú rózsa szeretne a középpontban tündökölni, ezért a kis herceg gyengéden óvta őt a széltől és üvegkupola alá helyezte apró bolygóján. . A kis herceg legféltettebb kincse a rózsa, akivel a kapcsolata ugyan viszontagságos, de megérti, mennyire fontos is számára a virág szeretete. Saint-Exupéry hűtlenségét és házasságának kétségeit szimbolizálja a hatalmas rózsamező, amellyel a herceg a Földön tett látogatása során találkozik.

A mű egyik legismertebb idézete:

Az előzőekből látható, hogy a rózsa története rendkívül összetett. Az évszázadok során a nemesítési törekvések a „tökéletes” rózsa előállítására törekedtek. Hajlamosak vagyunk a legdrágábbnak tartani azokat a dolgokat az életben, amelyeket nehéz megszerezni. Az emberek rózsák iránti vonzalmának legalább egy kis része a rózsa törékeny természetében és a termesztésükhöz szükséges szakértelemben rejlik.

Ha legközelebb megcsodálsz egy rózsát, gondolj arra, hogy a civilizáció során hányan tisztelték ezt a gyönyörű virágot.